Hull a hó, havazik

Ezzel a játékos versikével az a, e, i, u magánhangzókat gyakorolhatjuk, ugyanakkor meg is nevettet.

Ha ha ha ha havazik,
he he he he hetekig,
hu hu hu hu hull a hó,
hi hi hi hi jaj, de jó!

Szabó Lőrinc verse kiváló találóskérdés, ha a címet elhallgatjuk.
 

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.

Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:

fehér már az utca,
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más fekete,
csak a Bodri kutyának
az orra hegye –

és reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Az idő múlása - a hét najai

Óvodás korom egyik kitartó emlékképe a hét napjainak múlását szimbolizáló kicsi, színes, papírvonat... vagy talán autóbusz, amiben kicsi, papírgyerek utaztak vidáman.
Nem kell hozzá más, mint karton papír - színes, de fehér is megteszi, ha van sok színes ceruzánk, filctollunk, zsírkrétánk vagy színes, tarka papírdarabok; fa ruhaszárító csipesz; ragasztó.
Most buszt rajzoltam, alaposan kidekorálva, rajta hét kis ablakkal; a csipesz segítségével minden nap egy másikból mosolyog vissza valaki. :)

A diavetítő meleg, poros lehelletére is emlékszem, s arra, hogy csikorgott két képkocka között, valamint a kifeszített lepedőn kissé hullámzó képre. Ezt a hangulatot ugyan nem adják vissza, de szerencsére sok diafilmet lehet találni az interneten. Például A hét napjainak meséjét is.